Tokugawa Ieyasu
Mostani cikkemben Tokugawa Ieyasu életének főbb mozzanataira és az államot érintő, korszakalkotó munkásságára szeretnék kitérni.
Tokugawa Ieyasu 1543. január 31-én született Okazakiban nemesi család fejeként. Születésekor a Takechiyo nevet kapta. 1547-ben túszként élt egy rivális családnál – ez a korban szokott dolog volt – ahonnan apja halálát követően 1549-ben visszavitték Sunpuba. 1557-ben feleségül vette Sekiguchi Chikanaga lányát, Tsukiyamát. Első hadi tettét 1558-ra datálják, amikor is elfoglalt Mikawában egy ellenséges erődöt. 1559-ben megszületett első fia, Nobuyasu, majd 1560-ban átvette a Matsudaira nemzetség feletti irányítást. 1563-ban Oda Nobunaga szövetségese lett, így fia eljegyezte Nobunaga lányát. 1566-ban udvari rangot és a Mikava no kami tiszteleti címet kapta és valójában innentől kezdve nevezi magát Tokugawa Ieyasunak. 1574-ben megszületett második fia, majd 1579-ben ismét fia született. Elsőszülött fiát azonban vád érte Nobunaga felől így Ieyasu a seppuku végrehajtását parancsolta meg fiának, első feleségét pedig kivégeztette. Nobunagát azon
Tokugawa címer
ban az egyik tábornoka meggyilkolta és egy másik tábornoka, Hashiba Hideyoshi (később Toyotomi) bosszút állt érte valamint sorba legyőzte a Nobunaga örökségért harcoló riválisait. Toyotomi Hideyoshi 1598-ban elhunyt egyetlen fiú örököst hagyva maga után, akit öt fő vazallusa védelmezett. Vazallusaiból tanácsot alapított, a legerősebbik tag nem sokkal később magához ragadta a hatalmat. Tokugawa Ieyasu, mikor Hideyoshi meghódította Kantou-t 1590-ben, Tokugawa hatalmas hűbérbirtokot kapott tőle. Edo-ban főhadiszállás gyanánt várat építetett magának, ahol egyébként ma a császári palota kertje van. Tokugawa az ország feletti tényleges hatalmat 1600-ban szerezte meg a Sekihagarai ütközetnél. 1603-ban pedig a sóguni címet is felvette, ezzel legitimálva hatalmát. 1605-ben lemondott a sóguni címről, fia, Tokugawa Hidetada javára, azonban Ieyasu határozta meg az ország politikáját egészen haláláig. 1606-ban keresztényellenes rendeleteket adott ki, 1612-ben kegyetlen keresztényüldözés vette kezdetét melynek csúcspontja a két évvel későbbi tömeges kivégzések voltak. Hatalmának megszilárdítását segítette az osakai vár ostroma valamint, hogy Hideyoshi gyermekének híveit is megsemmisítette. A politikai helyzetet is sikerült stabilizálnia és a hatalmat is az örököseinek tovább adnia. A kormányzási rendszer, amelyet tökéletesített a 17. század első felében nem máson, mint a daimyou birtokokon alapult. A földesurak egy kis létszámú katona-hivatalnoki állományon keresztül irányították a helyi paraszt-hivatalnokokat. Immár teljesen kiforrott Japánban a feudalizmus rendszere, amelyről elmondható, hogy egészen a 18. század végéig megelőzte a korabeli Európáét, mind a rendet, hatékonyságot és szervezettséget illetően. Az 1600-1867-ig terjedő kort Tokugawa – korszaknak vagy Edo – korszaknak nevezzük.
A Tokugawák által felállított rendszer békességet teremtett Japánban és egészen a 19. század közepéig hatékonyan működött. Amikor a Nyugat nyitásra kényszerítette Japánt, politikát kellett változtatni és egy új korszakba lépni.
Források:
Reischauer, E. O. Japán története. Budapest: Maecenas Könyvkiadó, 1995.
Takashi, I. Japán politika. Budapest: Századvég Kiadó, 2007.
Képek forrásai:
Híres személyek Japánban 
